Szolgáltatások

A tanulási zavar fogalma a tudomány nyelvén

„Tanulási zavarnak tekintjük azt az – intelligenciaszint alapján elvárhatónál lényegesen - alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar alapján jön létre, sajátos kognitív tünetegyüttessel. Ezek a részképességzavarok alapvetően nehezítik az iskolai tanulás során az olvasás, az írás és / vagy a matematika elsajátítását. A teljesítménykudarcok gyakran másodlagos neurotizációhoz vezetnek. A tanulási zavar a legkoraibb időszakban alakul ki és tünetei felnőttkorban is fellelhetők. A kognitív és tanulási terápiával jól befolyásolható. Társuló tünetként megjelenhet enyhe értelmi fogyatékosságnál, érzékszervi sérülésnél és beszédhibánál. Ezekben az esetekben is (specifikus) tanulási zavarról beszélünk.” (id. Sarkady-Zsoldos, 1992/1993, 265. p.)

A mozgáskoordináció zavara

A gyermek nagymozgása rendezetlen, bizonytalan, ügyetlen; finommanipulációja gyenge, pl.: az apró tárgyakkal esetlenül bánik és/vagy ceruzafogása helytelen, nem szívesen rajzol, fest, szeme és keze nincs összhangban, szemével nem követi a kéz mozdulatait.

A lateralitás (oldalsó, oldalt lévő), illetve a testséma zavara

A mozgásos tapasztalatszerzési eltérések következményeként egyensúly-, térorientációs és testséma-problémák jelentkezhetnek. A gyermek nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat, esetleg még akkor sem, ha az adott mozgássort előzőleg bemutatják neki. Ezzel egy időben akadályozott a saját testen és a térben való tájékozódás is. A veszélyeztetettség szempontjából a keresztezett preferenciák, a kevert, nem elég kifejezett dominancia, és az átszokott/átszoktatott balkezesség rizikótényező. Előrelátható következménye a fejlődés során a térbeli és időbeli tájékozódás gyengesége, a szerialitási (egymás utániság, sorrendiség) képesség eltérése.

A percepció zavara

A percepció egy gyűjtőfogalom, mely magába foglalja a vizuális, az auditív, a taktilis-kinesztéziás, a helyzet- és mozgásérzékelésre, illetve a vesztibuláris (egyensúlyi) észlelést, ennek zavara pedig az előbb felsoroltak akadályozottságára vonatkoztatható. E rendkívül fontos megismerési funkciók fejlődési késése, sérülése következtében a gyermek nem ismeri fel az adott formát, ha más környezetben, máshogyan szerepel. Hibás az irányok felismerése és kivitelezése, gyakoriak a tévesztések az egymásutániság, a sorrendiség követésében. Lassú és pontatlan az analízis, így nehezen tudják megkülönböztetni egymástól a lényeges és lényegtelen elemeket, nehezített, nem megfelelő a rész-egész viszony megítélése, a részek egymáshoz való viszonya.

Az emlékezeti deficitek

Az emlékezet bármely típusának sérülése okozhat tanulási rendellenességeket. Például: a verbális emlékezet gyengesége miatt szűkös a szókincs, és „nehezen találja a szavakat”, ilyen esetekben a gyermekek gyakran körülírják a szavakat, zavart a szimbólumképzés, a szó- és jelentésasszociáció.

A fentebb említett pontok mutatják, a tanulási zavar komoly probléma, és a másodlagos következményekkel együtt rengeteg ember egész későbbi életét, mentális és fizikai egészségét is hátrányosan befolyásolja.

Mint számtalan más területen, itt is a prevenció (megelőzés) a kulcsa a tanulási problémák visszaszorításának. A mozgás-, nyelvi-, kognitív-, illetve érzelmi-szociális területek és a tanuláshoz szükséges képességek együttes, egyidejű, kisiskolás (6 év) kor előtti fejlesztése, a korai fejlesztés lehet a megoldás a későbbi kudarcok elkerülésére. Korai fejlesztésről 6 éves korig beszélünk, ebben az időszakban a legsikeresebb a hiányok, a lemaradás pótlása mozgás, és kognitív képességek tekintetében. Az iskoláskort megelőző (0-5 éves korig terjedő) időszak – idegélettani okokból – a legalkalmasabb az iskolai tanuláshoz szükséges képességek kialakítására.

Mindez a gyermekek igényeihez igazodik, játékos és kiscsoportos formában valósul meg.

Mit takar az iskolaérettség fogalma? Milyen képességek megléte szükséges ahhoz, hogy gyermekünket érettnek tekinthessük az iskolakezdésre?
Az alábbiakban felsorolt képességek (Kulcsár Mihályné munkássága nyomán) általában már jelen vannak az iskolába lépő gyermeknél, az iskolaérettségi vizsgálaton ezeket a pontokat vizsgálják, valamint, ha lemaradás, eltérés mutatkozik, a fejlesztő foglalkozásokon ezeket a fejlesztendő területeket emelik ki, s kapcsolják össze játékos feladatokkal.

• Testi fejlettség, fogváltás;
• Ép érzékszervek;
• Jó ceruzafogás, könnyed eszközkezelés;
• Elemi mozgások összerendezettsége;
• Jó egyensúlyérzék;
• Pontos finommozgások;
• Keresztcsatornák;
• Testséma: a biztonságos tájékozódás saját a testen;
• Kéz-, fül-, lábdominancia: akkor jó, ha a domináns kéz oldalára esnek;
• Térérzékelés: saját térbeli helyzetünk-, és a különböző álló és mozgó objektumok egymáshoz-, és hozzánk való viszonya, észlelése;
• Térirányok ismerete és jelölése térben és síkban;
• Reprodukáló képesség térben és időben; pl.: mozdulatok, minták másolása, leképezése síkra;
• Soralkotás, sorritmus folytatás;
• Szem-kéz koordináció;
• Szemmozgások koordináltsága;
• Alak-háttér megkülönböztetés, a lényeg kiemelése;
• Alak-, forma, szín-, és nagyságállandóság: betűfelismerésnél;
• Gestalt-látás megléte: a részeket egészként nézni;
• Azonosság, különbözőség felismerése;
• Auditív megkülönböztetés: a helyes szótagoláshoz, helyesíráshoz;
• Analizáló-szintetizáló képesség: dolgok elemeire történő szétszedése, majd elemekből az egész felépítése;
• Átfordítási képesség; különböző érzékelési síkon szerzett tapasztalat reprodukálása: pl.: tollbamondás;
• Általános tájékozottság;
• Elemi gondolkodási műveletek megléte: összefüggések felismerése, következtetések levonása;
• Problémamegoldó gondolkodás;
• Vizuális-, és auditív emlékezet megléte: példaként: emlékezés mesék szereplőire, helyszínekre, látott színekre, formákra, tárgyakra.
• Tartós figyelem megléte;
• Kialakult feladattudat: képes arra, hogy a kapott feladatot elvégezze, s míg azt be nem fejezte, új tevékenységbe ne kezdjen;
• Kudarctűrés; viselje el, ha kudarc éri, szembe tudjon nézni azzal a lehetőséggel is, amikor nem sikerül valami;
• Emberrajz;
• Szocializáció;
• Felnőttekhez való viszony.

A tanulási zavarok kialakulása szempontjából jelentős szerepe van a megelőzésnek. Ha már óvodáskorban felvetődik a diszlexia veszélyeztetettség gyanúja mihamarabb szükséges megkezdeni a fejlesztést, mellyel megakadályozhatóak a tanulási zavarok kialakulása.

Mi történik a terápia során?

A diszlexia-prevenció terápiának lényeges része a sokoldalú képesség-, készségfejlesztés, az olvasás- és írástanítás előkészítése. A terápia fő elemei: a téri tájékozódás fejlesztése orientációs gyakorlatokkal, a hallási figyelem, a ritmusérzék, az emlékezet, a figyelem trenírozása, a beszéd alaki és tartalmi fejlesztése.

A "grafomotoros" kifejezés, az írás kivitelezéshez szükséges rajzoló- és írásmozgás(ok) megnevezése.
A grafomotors zavar (diszgráfia) a fejletlen finommozgás-koordináció megnevezése. Akkor jön létre, ha az íráskészség kialakulása nehezített, zavart, vagy egyenetlen.

A rajzoláshoz és későbbi íráshoz szükséges:

• pont fixálásának képessége, fókusz megtartása,
• térbeli helyzet és -viszony helyes használata, kialakult testkép
• alak-háttér percepció, alakkonstancia,
• szem-kéz koordináció,
• ritmusérzék, sorrendiség felismerése és tartása
• helyes ceruzafogás- és tartás, megfelelő nyomóerő
• gördülékeny vonalvezetés

Grafomotoros foglalkozás szükséges mindazoknál a személyeknél, akiknél problémás az ábrázolás, írás, vagy egyéb finommozgások minősége.

Gyermekeknél:

Rajzkészség kialakítása, írómozgásra előkészítése, felkészítés a sikeres iskolakezdésre, írászavar megelőzése, javítása.
Folyamatos interakciók közben folyamatos gondolat-viselkedés-mozgáskombinációk alakulnak.
A rögződő grafikus - és magatartásformák, beidegződő mozdulatminták megváltoztatásával pozitívan változik a személyiség.
Játékos formában megvalósuló tanulás, ami erősíti a gyermekekben a feladattudat kialakulását. Játszva tanulunk meg tanulni!

Megkésett/akadályozott beszédfejlődésről akkor beszélünk, ha a gyermek ép érzékszervekkel, ép intellektussal rendelkezik, megfelelő beszélő környezet veszi, körül ennek ellenére a beszéde csak később vagy nem indul meg, 2-2,5 éves korra nem birtokol 70 szavas szókincset, aktívan nem használ rövid szókapcsolatokat.
A megkésett beszédfejlődés terápiája öt nagy terület fejlesztésére irányul, melyek a beszéd- és a nyelv, mozgás, emlékezet, gondolkodás, és a figyelem. A terápia kezdeti szakaszában a beszédre irányuló figyelem fejlesztése, a beszédkedv felkeltése történik. A szókincs bővítése és a nyelvtani rendszer elsajátítása végigkíséri a terápiát.

A beszédhangok helytelen képzése. Két beszédhang felcserélése (pl. r helyett l ejtése), beszédhang torzított ejtése, vagy kihagyása.
A terápia célja a beszédhangok helyes kiejtésének elsajátítása. Ennek érdekében a szükséges képességek fejlesztése történik játékos formában. A terápia lépései: az auditív észlelés, az artikulációs mozgások fejlesztése, a hiányzó vagy helytelenül képzett hangok kialakítása, rögzítése, automatizálása, ezáltal a beszédbe való beépítése.

Egy kisgyermek a kezdetek során szinte minden alapvető, világról megszerzett tudását a mozgása révén, illetve annak fejlődése során sajátít el. Az édesanya érintése, az ő erre való odafordulása, a kölcsönös kommunikáció létrejötte mind nagyban függ attól, hogy a gyermek teste miként fejlődik. Később ezzel kölcsönhatásában fejlődik a beszéd, valamint a szociális készségek. Ezek a területek egymásra óriási hatást gyakorolnak, és a későbbi, iskolás időszakban meghatározó szerepet töltenek be. Rendkívül fontos ezért, hogy optimális szintre emeljük, gyakoroljuk, fejlesszük az ideális mozgásállapothoz szükséges képességeket, mint például az egyensúlyozó készség, a kezekkel történő tevékenykedés-finommotorika, a saját testrészek és testfelek(jobb-bal) beazonosítása, a térben történő tájékozódás megszilárdítása (előre, hátra, fent, lent, oldalra stb.). Az említett területek optimális szintje nagyban segíti az óvodás és iskolába készülő gyerekek beilleszkedését, sikeres jelenlétét.